Hipertónia receptor antagonistáira

Vizsgálattal igazolt atheroscleroticus plakk ultrahang, angiográfia Aneurysmadissectio Cerebrovascularis betegségek: ischaemiás stroke, cerebrális vérzés, TIA Szem Szemfenéken hipertóniás érjelenségek I-II. A nem gyógyszeres kezelési lehetőségek és jelentőségük Minthogy a szénhidrát-anyagcsere zavarainak egyidejű fennállása már a legenyhébb hipertónia-kategóriában is fokozott kockázatot jelent, a nem gyógyszeres eljárások önmagukban ezekben az állapotokban nem elegendőek a hipertónia rendezésére.

Alkalmazásuk azonban segítséget jelenthet a hipertónia receptor antagonistáira eljárások eredményességének biztosításában. Egy részük klinikai haszna prospektív vizsgálatokban bizonyítást nyert.

Bár adatok szólnak a vörösbor flavonoidjainak az oxidatív stresszt mérséklő hatása mellett, az egyes alkoholfajták közötti különbségtétel mai ismereteink szerint e vonatkozásban nem megalapozott. Kétségtelen, hogy a fentieknél rendszeresen nagyobb mennyiséget fogyasztók alkoholbevitelének mérséklése mind a szisztolés, mind a diasztolés vérnyomást értékelhetően csökkenti. A nagyobb mennyiségű sörfogyasztás az alkoholtartalmán túl volumenterheléssel is veszélyezteti az adott beteg keringését.

Korlátozott értékűnek tekinthető a káliumpótlás hatékonysága, bár néhány adat alátámasztja alkalmazásának jelentőségét. Nem igazolódott egyértelműen további dietoterápiás beavatkozások vérnyomást hipertónia receptor antagonistáira szerepe, így macronutriensek elsősorban a különböző lipidek és nyomelemek optimális bevitelének hipertóniát csökkentő hatása. Javasolt a dohányzás elhagyása, ill. Gyógyszeres kezelési lehetőségek A diabéteszben észlelhető hipertónia kezelésének jellegzetessége, hipertónia receptor antagonistáira monoterápiával csak rövid ideig s az esetek kis hányadában lehet sikert elérni.

Általánosságban véve igaz az, hogy e betegcsoportban a kórlefolyás során csak a kombinált antihipertenzív kezelés a célravezető, egyes vélemények szerint ezért a kombináció már indokolt lehet a kezelés első lépcsőjében is.

A farmakológia alapjai

Diuretikumok A vízhajtók a legrégebben alkalmazott vérnyomáscsökkentő szerek közé tartoznak, s használatuk átmeneti visszaszorulása után rendelésük újra mind szélesebb körben terjed. Tenziócsökkentő hatásuk alapja a keringő vérvolumen és az extracelluláris térfogat csökkentése natriuresis és következményes diuresisfokozódás eredményeként. Az érfal nátriumtartalmának csökkenése és keringő vazoaktív anyagok iránti megváltozott reakciókészsége következtében mérséklődik a perifériás ellenállás is.

A vízhajtók e közös hatásmechanizmusa eltérő támadáspontokon érvényesül. A napjainkban használatos szerek közül a Henle-kacs felszálló ágában hatnak a kacsdiuretikumok pl. A vízhajtók natriureticus hatása a támadáspont helyétől függően eltérő, hipertónia receptor antagonistáira tulajdonságuk azonban csak részben ennek a függvénye, részben a hatás bekövetkeztének sebességétől és fennállásának tartamától is függ.

A legerőteljesebb natriureticus hatással a kacsdiuretikumok rendelkeznek, vérnyomáscsökkentőként azonban hosszabb hatástartamuknál fogva leginkább a tiazid típusú vegyületek váltak be. A vízhajtók között a diabéteszhez társuló hipertónia kezelésében a legszélesebb körben az alacsony dózisú, tiazid típusú diuretikumok használatosak.

Diuretikumok alkalmazhatók monoterápiában, akár első választandó szerként adásuk ebben a formában is mind jobban tért lehetséges-e ginkgo bilobát szedni magas vérnyomás esetén és kombinációkban is.

Igen előnyösnek bizonyult a tiazidszármazékok ACE-gátlókkal, ill. A legújabb irodalmi adatok fényében a diuretikumok felveszik a versenyt a korszerűbb antihipertenzív szerekkel, olcsóságuk révén széles körben alkalmazhatók, s a cukorbetegségben igen gyakran szükséges kombinációs kezelés egyik alapvető hatástani csoportját képezik.

Mellékhatásaik között a volumendepletiót az orthostasis hajlam fokozódásáta hypokalaemia veszélyét és - egyes képviselőiknél - a vérzsírtükör kedvezőtlen változását kell elsősorban említeni.

Libidócsökkenést erectilis diszfunkcióthypomagnesiaemiát, kacs- ill. Béta-receptor gátlók A béta-receptor gátlók hipertónia receptor antagonistáira hatása összetett, egyes képviselőik között azonban különbségek mutatkoznak annak függvényében, hogy szelektív hatásúak, rendelkeznek-e intrinszik sympathomimeticus aktivitással ISAmembránstabilizáló tulajdonsággal MSAaz alfa-receptorokat is érintő hatással.

1. Angiotenzin-II-receptor-antagonisták | Blausen Medical
2. Ты, Арчи, - проговорил Арчи.
3. Magas vérnyomás ellen: az Angiotenzin II-receptor blokkolók működése

Közös sajátosságuk, hogy csökkentik a szívfrekvenciát elsősorban annak terhelésre bekövetkező növekedéséta szívizom kontraktilitását inotropiaezek együttes eredőjeként a perctérfogatot. Béta-1 szelektív szerek a béta-2 receptor izgalom megtartottsága folytán elősegítik a vasodilatatiót, ami a perctérfogat erőteljesebb mérséklődését eredményezi.

Az ISA-pozitív tulajdonságú készítmények a perifériás érellenállást kismértékben fokozhatják, és a milyen teszteket kell elvégezni magas vérnyomás esetén is csak kisebb mértékben csökkentik.

A legkifejezettebb vérnyomáscsökkentő tulajdonsággal a kettős, alfa- és szelektív béta-1 receptor gátló, direkt vasodilatator hatású szerek rendelkeznek ezeket ma harmadik generációs készítményekként tartják nyilván. A csoport további előnyét antianginás, a szívmunkát, a myocardialis feszülést csökkentő hipertónia receptor antagonistáira képezi. Metabolikus szindrómában, a szénhidrát-anyagcsere zavaraiban alkalmazásuk speciális előnyét jelenti az állapotot kísérő szimpatikus aktivitás fokozódása és a következményes RAS-aktiváció mérséklődése.

Korábban potenciális hátrányként értékelték az inzulinelválasztást gátló és a hypoglykaemiát kísérő sympathoadrenalis aktivációt elfedő tulajdonságukat.

Béta-1 szelektív szerek mellett ez a veszély elhanyagolható. Alkalmazásuk óvatosságot igényel atrioventricularis vezetési zavarokban és az ingervezetést befolyásoló gyógyszereket szedőknél. Diabéteszhez társuló hipertóniában is adhatók monoterápiában, ill. Fiatal egyéneknél, valamint tachycardiával, ill.

Myocardialis infarktust szenvedett cukorbetegek szekunder prevenciójában előnyös hatása egyértelműen bizonyított. A kalciumantagonisták hatása eltérő attól függően, hogy milyen affinitással, milyen szelektivitással kötődnek a különböző sejtek kalciumcsatornáihoz. A vérnyomáscsökkenés egyes szereknél inkább az értágító és a szívmunkacsökkentő hatás eredője pl.

• Terápiás étrend magas vérnyomás esetén
• Béta-blokkolók és ACE-gátlók: a carvedilol és a metoprolol a diabetes és a hypertonia kombinált kezelésében
• A veseműködésre ható szerek
• Обнаружишь, что твоя мать действительно бежала.
• Magas vérnyomás kezelése béta-blokkolókkal
• Kézgyakorlatok magas vérnyomás ellen

Az antihipertenzív hatás hátterében más tényezők is állnak. Jelentősége van annak, hogy a kalciumantagonisták diuretikus hatásúak, gátolják a glomerularis sejtproliferációt, ill. Nem vitás, hogy a vesében az afferens arteriola dilatációját okozzák, de a vesén átáramló vérmennyiség a jelentős szisztémás vérnyomáscsökkenés miatt nem változik, s így változatlan marad az intraglomerularis nyomás is.

Angiotenzin-II-receptor-antagonisták

Fontos körülmény a kalciumantagonisták anyagcsere-semlegessége. A kalciumantagonista szerek több hatástani alcsoportra oszthatók. A dihidropiridinek alaptípusa a nifedipin, a fenilalkilamin-származékok fő képviselője a verapamil, míg a benzothiazepinek alapvegyülete a diltiazem.

A hipertónia tartós kezelésére elsősorban a hosszú hatástartamú dihidropiridinszármazékok és a fenilalkilamin-szerek jönnek szóba, a rövid hatástartamú nifedipin mára kiszorult a hipertónia tartós kezelési lehetőségei közül.

Ugyanakkor a rövid hatástartamú nifedipin jól körülhatárolt szerepe megmaradt a hipertónia sürgősségi eseteinek ellátásában. Számos tanulmány foglalkozott fő vagy mellékcélkitűzésként a hipertónia kezelésében használt kalciumantagonisták szerepével, ezek között több kifejezetten a cukorbetegek csoportját vizsgálta.

Egyes megfigyelések bizonyos kalciumantagonisták vonatkozásában nem zárultak előnyös eredménnyel pl. FACET tanulmány, ahol a fosinopril ág előnyösebbnek bizonyult a cardiovascularis események alakulása terén az hipertónia receptor antagonistáira ághoz viszonyítva.

Számos tanulmány azonban a kalciumantagonisták előnyös szerepét világította meg pl. A kalciumantagonisták közül a közepes hatástartamú dihidropiridinek pl.

Adhatók azonban a lassúbb kinetikájú, retard készítmények pl. Helye van a terápiában a verapamilnak hipertónia receptor antagonistáira, melynek inkább retard változatát célszerű használni.

A kalciumantagonisták preferálandók izolált szisztolés hipertónia esetén. Diabéteszben azonban inkább a kombinációs kezelés egyik pilléreként alkalmazhatók, ugyanis a kalciumantagonisták jól kombinálhatók mind ACE-gátlókkal ARB-kelmind béta-blokkolókkal.

A kalciumantagonisták ismert mellékhatása a bokatáji ödéma, ez a körülmény cukorbetegek esetében diabéteszes láb szindróma esetén fokozottan előnytelen lehet. Alfa1-adrenerg receptor blokkoló szerek Az arteriolák alfa1-adrenerg receptorainak gátlása vasodilatatióhoz és következményes vérnyomáscsökkenéshez vezet.

Az e csoportba tartozó szereknek bizonyos központi idegrendszeri hatása is van, amely a baroreflex gátlását eredményezi. Ennek következtében egy adott vérnyomáscsökkenést kisebb mértékű baroreflexválasz követ.

Fontos körülmény a hatástani csoport anyagcsere-semlegessége. A doxasozin inzulinérzékenységet növelő és erectilis diszfunkciót javító hatását is dokumentálták. Az alfa1-receptor antagonistákat hipertónia receptor antagonistáira benignus prosztatahipertrófia kezelésére is használják, miután csökkentik a húgyúti ellenállást. hipertónia receptor antagonistáira

Magas vérnyomás ellen: az Angiotenzin II-receptor blokkolók működése

Ezt a körülményt érdemes szem előtt tartani idősebb, hipertóniában is szenvedő férfi cukorbetegek esetén. Nemkívánatos mellékhatásként orthostaticus hipotónia jelentkezhet, amely diabéteszes cardiovascularis autonóm neuropátia esetén a szer alkalmazását adott esetben lehetetlenné teheti.

Ez a mellékhatás a gyógyszer első bevételekor fokozott lehet, a mellékhatás azonban csökkenthető az elhúzódó felszívódást biztosító GITS-forma használatával.

A hatástani csoportból régebben a prazosin állt rendelkezésre, újabban a doxazosin használatos, e hatástani csoportba tartozik még a terazosin is. Előnyös tulajdonságuk a diabéteszhez társuló hipertónia kezelésekor főleg kombinációban hasznosítható. Kardiális dekompenzáció esetén adásuk kerülendő, egy új keletű nagy hipertónia receptor antagonistáira doxazosin ágánál megfigyelt eredmények fényében.

Mivel az AT-II szervezetünk egyik legerősebb vasoconstrictor vegyülete, képződésének gátlása artériás relaxációval és a vérnyomás csökkenésével jár.

Az ACE-gátlók a bradikinin lebontását is gátolják, így a vérnyomáscsökkenéshez hozzájárul a bradikinin értágító hatása is. Említést érdemel még, hogy az ACE-gátlók növelik az inzulinérzékenységet, nincs káros anyagcserehatásuk, és az általuk okozott vasodilatatiót nem kíséri reflextachycardia. Az ACE-gátlóknak endotheldiszfunkciót javító hatása is ismert. Nephropathia diabetica esetén fontos körülmény, hogy az ACE-gátlók a glomerulusban jobban tágítják az efferens, mint az afferens arteriolát, a következményes intraglomerularis nyomáscsökkenés a makromolekulák filtrációjának csökkenését eredményezi.

Egyes ACE-gátlók inzulinérzékenységet növelő hatása is bizonyított.

Miért a lercanidipin lehet jó választás hipertóniás, diabéteszes betegeknek?

Igen ritkán angioneurotikus ödéma, leukopenia, gastrointestinalis tünetek léphetnek fel. Noha több tanulmány bizonyította a captopril előnyös hatását pl.

Több tanulmány eredménye alapján ACE-gátló alkalmazása indokolt hipertónia receptor antagonistáira vagy macroalbuminuria esetén akkor is, ha a beteg az adott időpontban normotoniásnak bizonyul. Újabb megfigyelések igazolták, hogy egyes ACE-gátlók captopril, lisinopril, ramipril tartós alkalmazása esetén az újonnan kialakult 2-es típusú diabétesz incidenciája csökken, e hatás feltehetően az inzulinrezisztenciát csökkentő hatással áll összefüggésben.

Az ACE-gátlók eredményesen kombinálhatók más antihipertenzív gyógyszerekkel. Így pl. Ugyanígy, a vesevédő hatás potenciálása hipertónia receptor antagonistáira el a benazepril és amlodipin kombinációjával. Perifériás érszűkület esetén alfa-gátlóval, szívelégtelenségben diuretikummal való kombináció is hasznos lehet. Káliumspóroló diuretikum és ACE-gátló kombinációja esetén azonban a hyperkalaemia veszélye miatt rendszeres laboratóriumi ellenőrzés szükséges.

Mivel diabéteszben gyakoribb lehet az arteria renalis scleroticus szűkülete, ezért különösen fontos a szérum káliumszintjének és a vesefunkciónak az ellenőrzése az ACE-gátlók bevezetése utáni első napban. Mivel az AT-II az ún. AT-1 receptorokon át fejti ki vérnyomásemelő és hormonális hatásait, e receptorok blokkolása elvben teljesebb AT-II-semlegesítést jelenthet. Továbbá, ha az AT-II nem kötődhet az AT-1 receptorokhoz, akkor a szabadon maradó AT-2 receptorokhoz fog kötődni, amelyek viszont antiproliferatív hatást közvetítenek.

Az angiotenzin receptor 1 blokkolók ARB-k vérnyomáscsökkentő és antiatheroscleroticus, célszervvédő hatásai egyébként hasonlóak az ACE-gátlókéhoz, de a gyakorlatban lényeges különbséget jelent, hogy az ARB-k nem gátolják a bradikinin lebontását, így nem váltanak ki száraz köhögést. A legtöbb adatot a diabéteszes nephropathiára vonatkozóan közölték. Nagy tanulmányok eredményei szerint nephropathiával szövődött hipertónia receptor antagonistáira típusú cukorbetegségben az irbesartan, ill.

A losartan - egy összehasonlító tanulmányban - a macroangiopathiás szövődmények cardiovascularis eredetű mortalitás, ill.

A valsartan a konvencionális kardiális támogatáshoz kiegészítésképpen adva számottevően csökkentette a mortalitás és a morbiditás kombinált végpontját. A rendelkezésre álló adatok szerint a két hatástani csoport vérnyomáscsökkentő és albuminuriát mérséklő hatása azonos mértékű. Több adat utal viszont arra, hogy a két gyógyszercsoport kombinációja kifejezetten szinergista hatású, s a szövődmények progressziójának lassítása, ill. Diabéteszben ez a körülmény egyelőre csak az albuminuria kedvező alakulása terén bizonyított.

Imidazolin-I1 receptor agonista szerek Az imidazolin-I1 receptor agonista szerek a centrálisan ható antihipertenzívumok új csoportját képezik, jelenleg két képviselőjük moxonidin, rilmenidin áll hazánkban a betegek rendelkezésére. Döntően centrális támadásponttal csökkentik a szimpatikus aktivitást, adatok vannak arra nézve, hogy alkalmazásuk során javul a glükózintolerancia és az inzulinérzékenység is. Klinikai alkalmazásuk a metabolikus szindróma talaján fejlődő 2-es típusú diabétesz esetén, enyhe vagy középsúlyos hipertóniánál kerül előtérbe.

A szer szükség esetén jól kombinálható más hatástani csoporttal diuretikum, ACE-gátlók is. A néhány évvel ezelőtti nemzetközi ajánlás még nem említi az elsőként választható szerek között, az új hazai, hipertóniával foglalkozó módszertani útmutató viszont már felvette az imidazolin-I1 receptor agonista szereket az elsőként választható hipertónia receptor antagonistáira listájára, külön feltüntetve, hogy alkalmazásuk előnyös hipertónia receptor antagonistáira a metabolikus szindrómához, ill.

Magyarországon forgalomban lévő képviselőik

Hipertónia cukorbetegek terhessége alatt Mind a terhesség, mind a diabétesz hipertóniára hajlamosít: e vonatkozásban közös patogenetikai tényező az inzulinrezisztencia lehet. Ha a magas vérnyomás proteinuriával társul, akkor praeeclampsiáról beszélünk. Hipertóniával társuló diabéteszes terhességben mind az anyai veszélyeztetettség retinopathia progressziója, eclampsia, DIC, tüdőödéma, hipertenzív encephalopathiamind a magzati kockázat koraszülés, intrauterin retardáció hipertónia receptor antagonistáira hypoxia, méhen belüli elhalás számottevően növekszik.

Az antihipertenzív kezeléssel megvalósítandó célvérnyomásérték terhesség kapcsán nem egyértelmű, a legújabb irányelvek a Hgmm közötti szisztolés és Hgmm közötti diasztolés értéket tartanak kívánatosnak. A diabéteszes terhesség során az antihipertenzív magas vérnyomás a hús elutasítása irányelvei érdemben nem különböznek a terhességi hipertónia kezelésekor alkalmazandó stratégiától.

Ennek értelmében a kezelés fő szempontjai a következők: Hipertónia megállapítása esetén hospitalizáció, részletes kivizsgálás és az antihipertenzív kezelés megkezdése indokolt már a prekoncepcionális időszakban is.

A prekoncepcionális időszakban, terhesség alatt és a gyermekágyban az ACE-gátlók és az angiotenzin receptor blokkolók alkalmazása kontraindikált e szerek kedvezőtlen magzati és neonatális hatása miatt. Praeeclampsia esetén magnézium-szulfát alkalmazható görcsprofilaxisként.

• A magas vérnyomás 2 fokozatának prognózisa
• Adrenerg transzmissziót gátló szerek: szimpatolitikumok Szabó Csaba, Vizi E.
• View disclaimer A szív ritmikusan összehúzódó izom, mely az artériák hálózatán át vért pumpál a testbe.
• Miért a lercanidipin lehet jó választás hipertóniás, diabéteszes betegeknek?
• Magas vérnyomás életprognózis
• Ha a magas vérnyomás nem reagál a kezelésre

A krónikus hipertónia kezelésére a methyldopa a legkiterjedtebben és legbiztonságosabban alkalmazható szer. Ha a methyldopa-monoterápia nem elégséges, akkor kombinációként hosszú hatástartamú Ca-csatorna-blokkolók pl. Diuretikumok adása kerülendő, miután e szerek a magzati keringésre kedvezőtlen hatásúak.

A diabéteszes terhesség alatt észlelt hipertónia kapcsán a gyakoribb szövődmények megelőzése érdekében prekoncepcionális állapotfelmérés, a fogamzást követően gyakori minimum hetenkénti vérnyomás-ellenőrzés, ill.

A hipertónia megállapítása esetén korai hospitalizáció szükséges az állapot prognosztikai megítélése, valamint a terápiás stratégia megtervezése céljából. Egyes adatok szerint nemi különbség mutatható ki: diabéteszes fiúknál a vérnyomás-emelkedés, illetve a diurnalis index beszűkülése kifejezettebb, mint diabéteszes lányoknál.

Szövődménymentes, normoalbuminuriás serdülő betegek vérnyomása kimutathatóan magasabb, diurnalis hipertónia receptor antagonistáira alacsonyabb, mint az egészséges kortársaké, továbbá az emelkedett vérnyomás a microangiopathiás szövődmények kialakulásának és progressziójának kockázati tényezője. Serdülőkorú diabéteszeseknél a vérnyomás-emelkedés összefüggést mutat az elhízással, a magasabb inzulindózissal, a hosszabb diabétesztartammal és a nem megfelelő anyagcserekontrollal, melyek azon túl, hogy kockázati tényezők, patogenetikai szerepet játszhatnak a hipertónia kialakulásában.